A Nokia 770 megjelenése után bő egy évvel készült el az utód modell, a Nokia N800. Mint a nevéből is látszik, a gyártó úgy gondolta, nem jó, ha ezek a készülékek csak úgy a semmiben lógnak, és az N-szériás készülékek közé sorolta be őket. Talán jobb lett volna, ha új kategóriát alkot, kevésbé lenne félrevezető, és talán nagyobb figyelmet is kapna az Internet Tabletek különlegessége.

Nokia N800

Ahogy elkezdtem használni a 770-est, rögtön kialakult bennem a vágy és a terv, hogy egy éven belül megszerzem az N800-at. A véletlen úgy hozta, hogy n

agyon rövid idő alatt sikerült ezt a cserét összehoznom, így most egy N800-as készülék boldog tulajdonosa vagyok.

Az új modellen sok minden változott, számos előnye mellett — szerintem — vannak hibái is az elődhöz képest. Had kezdjem ezekkel, hogy a cikkem végére maradjanak a jó dolgok! Igazából csak néhány apróságról van szó, de mégis meg kell említenem őket.

Az első, ami a legjobban bánt, hogy áttervezték a gombokat. A 770 gombjait egyszerűen imádtam! Kellemes nagy, határozott gombok voltak rajta, jó elrendezésben. Az új modellt pedig a biztos a szépség jegyében apró króm-szín gombokkal látták el a készülék tetején. Ezek egyrészt nehezen eltalálhatóak, mert kicsik, másrészt nem túl stabilak, közel sem nyújtanak olyan jó érzetet, mint az elődön. Ami pedig még rosszabb, hogy egymás mellé rendezték a zoom és a teljes képernyő gombokat. Teljesen egybeolvadnak, középen a teljes képre váltó gombbal. Én egyáltalán nem érzem, hol vannak a határok, így csak tippeléssel tudom megnyomni őket, aminek az eredménye, hogy gyakran mellé is nyúlok.
A három funkciógombot szintén egymáshoz rendezték, és besüllyesztették az előlap síkjába. Itt kicsit jobb a helyzet, mert a középső (menü) gomb kicsit mélyebben van, de én ezt is rossz elrendezésnek tartom a régihez képest.

Másik szívfájdalmam a stylus. A viszonylag hosszú, lapos stylust lecserélték rövidebb, és háromszög-profilúra. Ez utóbbi nem rossz dolog, könnyebb megfogni, viszont az, hogy lerövidítették szerintem hiba volt. Lehet, csak az én kezem nem jó méretű (szerintem teljesen átlagos méret), de nekem a mutató fémes, sarkos vége pont a kezemnél van, nem lóg túl rajta. Ez hosszabb használat után elég kellemetlen, kicsit töri a kezem.

Harmadik kifogásom az akkumulátor fedelének címezném. Lötyög! Először aggódtam, hogy talán ki fog esni néha. Ez az aggodalmam mára elmúlt, és igazából csak azért zavar, hogy lötyög, mert a 770-es olyan hihetetlen masszív volt. Azért megjegyzem, hogy ez a kiadás sem egy bóvli darab, egy típustársa kibírt a hátán egy Toyota Priust…

Utolsó problémám lehet, hogy nem típusgond, csak az én készülékem hibája. Ez a képernyőt érinti. Ez több szempontból jobb lett (erről később), viszont ezzel egy időben kapott egy elég hideg színárnyalatot is. A 770-es, vagy a monitorom után ránézve az egésznek van egy kékes árnyalata. Hamar hozzá lehet szokni, de kicsit ez is zavaró. Lehet, hogy pont emiatt nem is érzem olyan teltnek a színeit, mint az előd kijelzőjén voltak. Ismét megjegyzem, megeshet, hogy csak én fogtam ki egy ilyen kijelzőt, eddig csak egy N800-ast láttam élőben.

A sok panasz után pedig végre örömködhetek a sok jónak, amitől az újabb modell jobb, mint a 770-es! A legfontosabb, ami a készülékházon belül van, a dupla adag (128MB) RAM és háttértár (256MB), valamint a gyorsabb (330MHz) processzor. Végre gyakorlatilag gondolkodás nélkül nyitogathatjuk meg a programokat és weblapokat, az N800 már kellőképp erős, hogy elviselje. Már nem igazán akasztják ki a Flash videók, vagy animációk, ha nem is túl gyorsan, de megbirkózik a legnagyobb Flash anyagokkal is. Egy Youtube videó még mindig nagyon lassú a böngészőből, és egy Speedtest.net kaliberű honlap még mindig felemészti az erőforrásokat, de sokkal kevésbé veszítjük el az operációs rendszer fölött az uralmunk egy ilyen oldal megnyitásakor.

A memória mérete mellett talán a legtöbb bírálatot a használt memóriakártya típusa miatt kapta a 770-es. Szerencsére az utódba már nem a ritka RS-MMC kártya való, hanem egy bármilyen, teljes méretű SD kártyával kompatibilis flash kártya. És ebből mindjárt kettő! Az egyiket az akkumulátor mellé (nem alá, mint oly sok mobiltelefonnál!) kell betenni, a másikat pedig a már megszokott helyre, jobb oldalt, a készülék alján lévő foglalatba. Alapesetben 2x2GB-ig bővíthető az N800, de az újabb Tablet OS 2007 kiadásokkal már támogatja az SDHC, vagyis nagykapacitású SD kártyákat is, így akár 2x16GB háttértárunk is lehet a beépített negyed giga mellett.
Az operációs rendszer itt is elég intelligensen együttműködik a hardverrel: A külső memóriakártya fedelének, vagy a hátlap fedő kinyitásakor automatikusan lekapcsolja a megfelelő kártyát a fájlrendszerből, vagy figyelmezteti a felhasználót, hogy ne vegye ki a memóriakártyát, mert használatban van.

Ha már eljutottunk odáig, hogy behelyeztük a külső memóriakártyát, biztosan találkoztunk a készülék kitámasztójával. Ugyanis ehhez már nem külön kell cipelnünk a kis tartót, hanem beépített fém keret segítségével támaszthatjuk le. Ez a kétállású kitámasztó nagyon hasznos! Sokkal kellemesebb ebben a kicsit megdöntött, de állított helyzetben használni az Internet Tabletet, mint az asztalra fektetve. Csak találjunk olyan felületet, amin nem csúszik el, ha a képernyőt bökdössük!

A kitámasztó becsukott állapotban beleolvad az N800 oldalába. Lefedi a kártyafoglalat ajtaját, illetve védi a koszolódástól a miniUSB csatlakozót. Ezt is nagyon helyesen áthelyezték alulról jobb oldalra. Ugyan ide került a töltő csatlakozója, illetve egy 3,5”-os jack aljzat is, ami a fülhallgató és a külső mikrofon csatlakozója egyben.

A mikrofon szintén nem alul van már, hanem a készülék tetején, középen. Nagyon jó minőségű mikrofonról beszélünk, és jobb helyen is van, mint az elődnél. Az itt található gombokról már kifejtettem a nem túl jó véleményem.

A bal oldalon a 770-es ürességével szemben egy kis meglepetést találunk: egy kis kerek „gombot”, amit ha megnyomunk egy VGA kamera ugrik elő. Nagyon ötletes elhelyezés! Amíg nincs használatban teljesen védve van a portól és a karcolásoktól. Előhúzva pedig körbe lehet tekerni, így nem csak előre, hanem hátulra is „lát” az N800-as. Átfordítva a kamerát a szoftver megfordítja a képet, így nem lesznek fejjel lefelé az emberek.
Sajnos az eddigi tapasztalatok szerint igazából csak két Internet Tablet felhasználó tudja kihasználni az egyébként sem túl jó minőségű kamerát. Sem Skype-on, sem MSN-en nem tudunk webkamerázni vele.

Térjünk át a készülék elejére! Ígértem, hogy leírom, miben lett jobb a kijelző. Felbontása és fényereje nem változott, viszont sokkal jobb a betekintési szöge. Akárhogy forgatom a készüléket, mindig ugyan olyan kontrasztosnak látom a képernyőt. Jó pont. Illetve kellemesebb lett az érzékelő része is. Sokkal határozottabban érzékeli a nyomást, lényegesen kellemesebb így használni.
Az előlapon észrevehető változás még, hogy a készülék teljes szélességében lukacsos. Ez egyrészt a szellőzés miatt van így, másrészt azért, mert ebbe a készülékbe már két hangszórót szereltek.

Apropó sztereó. Az N800 történetében van egy kis mókás momentum (ahogy hallottam). Van ugyanis egy FM rádió is a készülékben. Az érdekes, hogy ezt a Nokia nem tűntette fel a specifikációkban, és kezelő szoftver sincs hozzá (eredetileg). Egy N800 tulaj azonban gondolt egyet, szétszedte a gépét, és megnézte, mik vannak a NYÁK-on. Az egyik chip azonosítója alapján rájött, hogy bizony egy FM vevőről van szó. Így derült ki, hogy valójában nem csak internetes rádiókat hallgathatunk az N800-zal.

Szoftver tekintetében ennél a készüléknél sem írnék le túl sok mindent. Két dolgot azért érdemes kiemelni. Két szoftver van, ami licencelési okokból nem kerülhetett bele a Tablet OS 2007 Nokia 770-re szánt változatába: az egyik a Flash Player 9.0, a másik pedig a Skype kliens.

Összegezve a tapasztalatokat az N800 az első Internet Tablet méltó utódja, amiben orvosolták az előd legnagyobb gyengeségeit. Egyértelműen jobb készülék, mint az előd. Feltéve, ha a birtoklási vágyunk erősebb a fukarságunknál!